A cserépkályha története hosszabb, mint gondolnánk; az ókorba nyúlik vissza, és a kezdetekben a cserépkályha még csak nem is emlékeztetett mai önmagára.

Talán nem is gondolnánk, de az ókori görög városállamokban és a Római Birodalomban is ismert volt a helyi fűtés, mint koncepció, azonban ekkor még főként nyílt tűzterű kandallókat alkalmaztak, amelyek viszont a lehető legalacsonyabb fűtési hatásfokkal bírnak. Ezt persze hamar felismerték, ám a mediterrán területeken ez nem igazán számított, hiszen arrafelé nincs hosszan tartó, hideg tél. Azonban a Római Birodalom igen hamar terjeszkedésbe kezdett, és persze nem csak a Földközi-tenger medencéjében, hanem észak felé is.

A cserépkályha kialakulása pedig a mai német nyelvterülethez köthető; az első írásos emlékek a XIII. századból származnak, ám biztosra vehető, hogy már a római uralom alatt is használtak ilyen, vagy hasonló berendezéseket a germán törzsek otthonaiban. A cserépkályha őse egy ajtóval felszerelt, zárt tűztér volt, ami által szabályozhatóvá vált a kémény áramlásának sebessége, illetve a tüzelőanyag égési ideje, így pedig csökkenthető lett a hőveszteség.

A kerámia csempéket eleinte elszórtan építették be az agyaggal burkolt, főként téglából épített kályhákba és a tűztér belső falába hőtükörként. Ekkor még csak kerek, tányér jellegű csempéket alkalmaztak, később azonban ezeket négyszögletes, fából készített sablonokba helyezték, hogy nagyobb felületet tudjanak kialakítani, ami segíthette a hősugárzást.

A következő lépés a belső fül – avagy az úgynevezett „rumf” megjelenése volt, amelynek alkalmazása lehetővé tette a csempék összekötését, ami gyakorlatilag a külső falazatát tekintve összefüggő kerámiaburkolatot és hosszú füstjáratot jelentett – így érkezünk el a ma is ismert cserépkályhához. A „rumf” első alkalmazásának idejét sajnos nem ismerjük, ám az biztos, hogy több évszázada alkalmazzák a cserépkályhák csempéinek kialakítása során.

Persze a díszítés is hamar megjelent, a cserépkályha burkolata pedig tükrözte a tulajdonos társadalomban elfoglalt helyét: a jómódúak díszített, mázas cserépkályhákat építtettek, míg a szegényebbek falazott, szemes kályhákat és búbos kemencéket.

Napjainkban már többféle technológia is a gyártók rendelkezésére áll, a fejlődés nem állt meg, és nem csak a kályhacsempék gyártásában, de a kályha kialakításában is tetten érhető a fejlődés. A modern cserépkályhák hatásfoka akár a 90%-ot is meghaladhatja, ami kiváló alternatívát jelent bármilyen modernnek nevezett fűtési megoldással szemben.

Amennyiben felkeltettük az érdeklődését, és bővebb információra lenne szüksége a cserépkályhákkal kapcsolatban, forduljon hozzánk bizalommal megadott elérhetőségeink egyikén!